Csak üdvözölni tudjuk, hogy a kerületi önkormányzat végre elszánta magát, és jelentős lépéseket tesz annak érdekében, hogy végre a XVIII. kerület utcáiról is eltűnjenek a sokakat még most is lázálmokba taszító kommunista utcanevek. Azt gondoljuk, nem véletlen, hogy nekünk kellett erre a legtovább  várni...

Indítsuk kis bejegyzésünket Bobakrome és Bobafett örökbecsű „Nénike” című számáva, és legyen ez a dalszöveg az iránymutató abban is, miért is örülünk, hogy végre vége...

„Alig maradt az utakon pár ezerkettes,
oszt' még mindig itt szerepel ez a sok régi tettes”

Mostoha sorsunknak köszönhetően, még akkor is nálunk jegyezhettük a legtöbb kommunista szereplővel fémljelzett közterületet, amikor másutt már évekkel ezelőtt végképp eltörölték a múltat. Hála a kerület kapitalistákat játszó  kommunistáinak, arra nem nem nagyon merült fel az igény, hogy szembenézzük azzal: mi is történt itten az "eszme" feltalálásának és annak uralkodása alatt.

Fürst Sándor, Hámán Kató, Sallai Imre csak az őskommunista szimpatizánsokban nem vált ki valamiféle ellenérzést – ezek a nevek kerülhetnek le először a kerületi táblákról.

Sallai Imre: 1918. január 1-jén a katonákhoz címzett röpiratokat adott ki barátaival, melyben az áprilisi szovjet forradalom követésére buzdították őket.
A Vörös Katona című lap szerkesztője, majd a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője.
A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd Moszkvába emigrált, ahol a Nemzetközi Vörös Segély kimunkálásában vett részt.
Magyarországra hazatérve az illegális kommunista sajtó feladatait dolgozta ki.

Fürst Sándor: 1926-ban lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába; 1930-ban a pártvezetőség tagja lett, ezért hamarosan újra letartóztatták.

Hámán Kató: A Tanácsköztársaság alatt a IX. kerületi Munkástanács tagja volt, majd 1923-tól az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja egyik szervezője, 1925-től az Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSzMP) vezetőségének tagja.

„Nem maradt semmi a lakásból, családból,
Radiátor helyett tablettás kannásbor.”

És ha minden igaz, és lehet hinni a Városképtelenségeknek, akkor ezek az utcanevek jönnek a következő körben:

Vándor Sándor: 1919-ben – a Tanácsköztársaság idején – forradalmi diáktanácsot szervezett.

Kulich Gyula: 1932-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Rövidesen bevonták a KIMSZ VIII. kerületi csoportjába, tevékenyen részt vett az ifjúsági egységfront megteremtésében, számos sztrájk és tüntetés szervezésében. Az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagja, 1938 elején titkára lett, és ugyanebben az évben a KMP vezetőségébe is beválasztották.
1939-ben megteremtette az összeköttetést a szlovákiai kommunista csoportokkal. Vezetésével ült össze 1939 nyarán a KMP konferenciája, ahol kijelölték az üzemi ifjúsági munka irányelveit.

„Rengeteg lett itt a felmosórongy,
aki azt hiszi magáról, hogy... függöny...”