Kedves Olvasó!

Otthonosan mozgunk a XVIII. kerületben. Itt élünk régóta – a mienk.
Úgy a mienk, ahogy még 99 ezer lakótársunknak... Megéltünk már jót, rosszat, de nem költöztünk el – vagyunk, dolgozunk, élünk.
És szeretjük azt a földet, amin lépünk.

Most pedig új médium született... 

Zömmel újságírók és köztiszteletben álló kerületiek vagyunk, akiknek – minden rátartiság nélkül – helyes az arány- és irányérzékük. Ezért úgy gondoljuk, hogy gondolataink nem lesznek érdektelenek, hogy tapasztalataink megosztása másoknak is jól jöhet, ha éppen a XVIII. kerület mindennapjai kerülnek a beszélgetések középpontjába.

A Lőrinci Hírmondó papíralapú újság (lesz – reméjük :)), de egyelőre csak a monitorokon keresztül kopogtatunk be a kerületiek nappalijába. A közönségnek könnyű dolga van: ha nem tetszik a leírt szöveg, ha nem tetszik a behúzott videó, akkor lapozz, és már csak néhány éterbeli GPS jelzi: hol is járt a letűnt pillantokban.

Örülünk, hogy egynémely blog a függetlenség álcája alatt igyekszik igen-igen kendőzetlen pártállásos véleményeket közölni, és teszi mindezt úgy, hogy az ember nem érti: hogyan lehet ilyen elegánsan hazudni, horribile dictu: működni.

Nyílt titok, hogy a helyi baloldlai sajtót Kőrös Péter (KáPé) kóverolja, és a cikkek szerkesztése is az ő keze munkáját dícsérik. De íróik között tudhatjuk Szaniszló Sándor (SzáSa) és Ferencz Nagyon Civil István volt alpolgámestert is – a stílusuk kiszámítható, (dez- vö: fél-) információik sematikus keretek közül kerülnek napvilágra pongyola módon és rosszízű, pártállami időket idéző köntösben.

Kivonat a múltból – sajnos kampányvideó, de ettől még élvezhető és hasznos:

Szaniszló Sándor és Kőrös Péter 18. kerületi szegfűs kaszinója from Medve 18 on Vimeo.

Igyekszünk rávilágítani majd arra, hol és hogyan csúsztatnak, de arra is, hogy miért lett legfőbb problémájuk a „méztelenség”. Az eddigi vagyonfelhalmozással töltött időt mostanában ugyanis nem tudják másra fordítani, mint arra, hogy felszínen próbálnak maradni. Mind a kerületben, mind a szegfűmocsárban.
Nem nagyon sikerül – aki gyakorta jár az Üllői úton, maga is szemtanúja lehet , ahogyan a volt élmunkás-csapat (vö: Áll egy élmunkás a téren a punkérából) jobbra-balra vesződik a  semmittevésben. Peugeot-okról, riói karneválokról, aradi szépévekről beszélgetnek.

Mert nincs már nektár, nincs már méz – nagy kín, ha az ember nem tudja biztosítani magának a léha pénzkereseti lehetőségeket.

Lapunk belelapoz az elfelejtett aktákba. Előkerülnek olyan témák, hogy Kőrös Péter miért lakik épp Gyálon; hol rejtőzik Szaniszló Sándor volt titkárnője; mi a helyzet a feljelentésekkel; hogyan lettek szimpatizánsai Mester László volt polgármester vezetésével a szabadkőművesek „mozgalmának”; hogyan telt jóváhagyásukkal havi – jegyezzük meg: polgármester hivatali – 400 ezer forint a ValóVilág4 sms-eire; hogyan működött a kupleráj; és hát a fiatal Hagyó-örökösök hogyan verték át az öregeket...

Elmondjuk, mert el kell: az eddigi helyi fideszes próbálkozások nem túlzottan izgalmasak (sőt...), hogy ezeket a témákat érthetően és normálisan elmondják, hogy valódi képet fessenek azokról, akikről itt szó kell hogy essék.

Mi úgy gondoljuk, a gondolkodást nem lehet megspórolni.

Szeretnénk, ha Ön sokszor jönne hozzánk.
Olvasson, gondolkozzon, kommenteljen, forwaldoljon, bookmark-oljon és frissítsen!
Ennél többet nem remélünk...